A „fotogrammetria” tudománya a földfelszín, illetve különféle objektumok (pl. épületek) helyzetének és alakjának fényképek alapján történő nagy pontosságú meghatározásával foglalkozik. Segítségével a méretek meghatározása tehát nem közvetlenül a terepen, hanem a fényképek utólagos kiértékelésével történik.
A Photo.metric kft. egyik fő tevékenységi köre (amelyre az elnevezése is utal), a fényképekből kinyerhető metrikus – tehát méretekkel meghatározott – információk meghatározása fotogrammetriai módszerek felhasználásával. Ezek Segítségével a fényképekből (síkbeli információkból) visszaállíthatóak az „eredeti” térbeli geometriai információk.
A FOTOGRAMMETRIA ALKALMAZÁSÁNAK ELŐNYEI:
A fotogrammetria alkalmazásának előnyei
- A terepen minimális munkával (fotózás, illesztőpont mérés) és nagyon gyorsan hatalmas információmennyiség gyűjthető össze.
- Nehezen megközelíthető területek, illetve objektumok (például forgalmas kereszteződés, adótornyok, magasfeszültségű vezetékek, mocsaras területek) felmérésére különösen alkalmas.
- Nagy kiterjedésű területek gyors felmérését teszi lehetővé (a légi fotogrammetria a térképek készítésének egyik legfontosabb módszere).
- A digitális fotogrammetriai módszer segítségével számos innovatív, látványos termék készíthető (pl. ortofotó, 3D fotórealisztikus modell). Az ezekben található képi háttéradatok a hagyományos termékekhez képest rengeteg többletinformációt tartalmaznak, valamint szemléletesebbé teszik az adott terület, illetve objektum ábrázolását.
Fotogrammetriai szolgáltatásaink
► Ortofotó készítése (légifotók vagy földi felvételek alapján).
► Épület homlokzatok felmérése.
► 3D modellek készítése (vektoros modell, felületmodell vagy fotórealisztikus felületmodell).
► Ortogonális utcakép készítése.
► Freskók, falfestések dokumentálása.
Fotogrammetriai szolgáltatások ára
További részleteket az árak menüpont alatt talál.
Fotogrammetriai referenciáink
További részleteket a referenciák menüpont alatt talál.
A Fotogrammetria területei
Az ún. légi fotogrammetria esetében a fényképfelvételek a levegőből, viszonylag nagy magasságból (általában drónról vagy repülőgépről) készülnek, és a föld felszínét ábrázolják. A légi fotogrammetria tehát közel függőleges kameratengellyel készült légi fényképek kiértékelésével foglalkozik, jellemzően kétképes (sztereo) vagy egyképes módszer (ortofotoszkópia) felhasználásával.
A légi fotogrammetria segítségével a földfelszín 3 dimenzióban leképezhető, illetve térképezhető. Jellemző terméke a 3D terepmodell, a digitális ortofotó (ilyent alkalmaznak pl. a googlemaps szolgáltatásnál), illetve különféle topográfiai térképek.
Az ún. közel fotogrammetria esetében a fotók nem a föld felszínét ábrázolják, hanem különféle tárgyakról, objektumokról készülnek (kis távolságból). Felhasználási területük igen sokrétű: a műemlékek felmérésétől kezdve a baleseti helyszínelésen keresztül az orvosi alkalmazásokig igen sok területen használják.
A közel fotogrammetria tehát a kis távolságból (általában a földről, fotóállványról) készített, többnyire ferde tengelyű felvételek kiértékelésével foglalkozik, általában többképes vagy egyképes (ortofotoszkópia) módszer felhasználásával.
A közel fotogrammetria jellemző terméke az ortofotó (homlokzatokról, freskókról) és a 3D modell.
A geodéziai és fotogrammetriai módszerek kombinált felhasználása különösen alkalmas:
- nagy kiterjedésű területek felmérésére,
- régészeti feltárások dokumentálására,
- műemlékek felmérésére,
- depóniák térfogatának meghatározására,
- vonalas létesítmények nyomvonalainak, csomópontjainak, illetve tartozékainak felmérésére,
- külszíni bányák felmérésére.
A fotogrammetria története
A fotogrammetria története szinte a fényképezéssel egyidős, elméleti alapjainak kidolgozása azonban még ennél is korábbra vezethető vissza.
A fotogrammetria gyakorlati alkalmazása az 1859-es évektől indul (amikor fényképek segítségével határozták meg a párizsi Notre-Dame tornyának magasságát). A fotogrammetria hőskorában kizárólag földi felvételeket alkalmaztak, elsősorban építészeti célokra (építészeti fotogrammetria).
A földi fényképfelvételek kiértékelésére kialakult módszerek légi felvételekre történő alkalmazását 1923-ban dolgozták ki.
Az építészeti felmérési és topográfiai térképezési feladatokon kívül már ebben a korai időben is számos más területen igyekeznek hasznosítani a fotogrammetriában rejlő lehetőségeket (például ekkor készülnek az első koponya szintvonalrajzok).
A két világháború között a fotogrammetria erőteljes fejlődése figyelhető meg, elsősorban a légi fotogrammetria területén, sőt a topográfiai térképészeti felméréseknél teljesen kiszorította az egyéb módszereket.
Analóg fotogrammetria
A fotogrammetria kezdeti időszakában (ún. analóg korszak) kizárólag optikai-mechanikai elven működő műszerek léteztek, ahol a fényképek (negatívok) kiértékelése speciális vetitők segítségével történt.
Az analóg fotogrammetriai műszerek vetítőiből érkező képeket külön-külön észlelte a bal, illetve a jobb szem, így biztosították a sztereoszkópikus látást.
Az analóg fotogrammetriai kiértékelés egyrészt lehetővé tette adott pontok terepi koordinátáinak meghatározását, másrészt a berendezés mérőjelét (amelyet az észlelő szintén sztereoszkópikusan látott) az észlelt térbeli modellben mozgatva szintvonalas helyszínrajzok készítésére is alkalmas volt (a fotogrammetriai műszerhez mechanikusan hozzákapcsolt rajzeszköz segítségével).
Analitikus fotogrammetria
A fotogrammetria fejlődésének következő lépcsőfoka az 1960-es évekre tehető, amikor a számítástechnika rohamos fejlődése lehetővé tette, hogy az analóg fotogrammetriai korszakot felváltsa az ún. analitikus fotogrammetria.
Az analitikus fotogrammetriai kiértékelő műszereket már számítógép vezérli, azonban még mindig hagyományos fotónegatívok átvilágításával képezik a térbeli modellt.
Lényeges változás az analóg fotogrammetriai műszerekhez képest, hogy a kiértékelés eredménye itt már egy digitális állomány, amely tetszőleges CAD szoftverrel feldolgozható.
Digitális fotogrammetria
A fotogrammetria fejlődésének utolsó lépcsőfoka az 1980-as évekre tehető, amikor a digitális fényképezőgépek és filmszkennerek fejlődése lehetővé tette a digitális fotogrammetria kialakulását.
A digitális fotogrammetriai mérőállomások alkalmazásával a fotogrammetria teljes munkafolyamata digitálisan történik, itt tehát már nem fotónegatívot, hanem digitális fényképeket használunk.
A digitális fotogrammetriai mérőállomások szintén biztosítják a képpárok térbeli (sztereo) megjelenítésének lehetőségét.
A monitoron a sztereo képpár bal és a jobb fényképe felváltva jelenik meg, míg a szemüvegen található ún. „folyadékkristály-zár” ezzel szinkronban hol az egyik, hol a másik szemet takarja el. Ha ez a ciklikus folyamat elég gyorsan ismétlődik, akkor agyunk egyetlen folyamatos térbeli állóképként érzékeli a két különböző, villogó fényképet.